Ha csillapíthatatlan vágyat éreznék elmenni Indiába, szent helyeken és a tengerparton belefeledkezni valami misztikus, mégis nagyon kézzelfogható áramlásba, közben pedig megtalálni önmagamat, mit kellene tennem?

A saját történetemet tudom elmesélni. Amikor elkezdtem jógázni, rövidesen rátaláltam a JIAIDO nevű mozgásmeditációs, tudatosságfejlesztő módszerre, és megismerkedtem a módszer kidolgozójával. Már az első évben elkezdődött egy indiai utazás szervezése, és számomra nem is volt kérdés, hogy megyek. Mindig vonzott India, vágytam oda, de addig nem tettem semmilyen lépést, hogy eljussak ebbe a varázslatos országba.

Mi hozott Indiába?

Ez megmagyarázhatatlan. Nem a tájak, nem is az ételek, de még csak az emberek sem, és azt sem mondhatnám, hogy sokat olvastam róla. Egyszerűen csak volt bennem egy belső vágy, egy különös vonzalom.

 Nem lehet, hogy az előző életeid egyikében ott éltél?

Lehet, bár nem emlékszem.

Arra nem emlékszünk. Csak néha megmagyarázhatatlanul vonz egy hely, vagy otthonosnak tűnik. Mennyire volt sokkoló, mellbevágó szembesülni az ottani világgal?

Ketté lehet választani ezt az érzést. Az egyik dolog Indiával találkozni, a másik – legalább ilyen izgalmas – magunkkal találkozni. Ami eléggé mellbevágó is tud lenni. India csodálatos, annak ellenére, hogy van egy csomó olyan körülmény, ami akár taszíthatna is, mégsem történik meg a különválasztódása a rossz és jó dolgoknak, harmóniában van minden, és persze a kellemetlen dolgokra tudatosan föl is lehet készülni. Megszokjuk a szállást, az illatokat, hogy mindennek curry szaga van, megszokjuk az autók állandó tülkölését, és rájövünk, hogy ez egy érdekes, színes, izgalmas valami, amivel jó áramolni.

Ha az ember a békét, harmóniát keresi, ahhoz el kell menni Indiába?

Az indiai elvonulás abban segít legfőképpen, hogy teljesen kiszakadjunk a megszokott környezetünkből, a napi rutinunkból, és jobban rálássunk a viselkedésünkre, a mintáinkra, a szokásainkra, amelyekre egyébként nem látnánk rá. És ha megvan a rálátás, felismerés, akkor könnyebb kilépni, elhagyni a nem támogató szokásokat, viselkedésmintákat. Ha elmegyünk nagyon messzire és olyan emberek között vagyunk, akiknek ugyanez a céljuk, akkor ez meg tud valósulni, itthon a megszokott környezetben sokkal nehezebb lenne.

Kicsi ellentmondást érzek abban, hogy az "elvonulás" során a békét, a csendet, a harmóniát keresitek, miközben a városokban hihetetlen impulzív élményekkel szembesülsz.

Valóban rengeteg új impulzus ér, de ezek nincsenek olyan hatással, hogy megzavarnának, vagy kizökkentenének. A városnak van egy hullámzó lüktetése. A közlekedés például kívülről nézve olyan, mintha egy nagy massza lenne, káosz és fejetlenség, mégis egy nagy áramlásnak a része, amiben rendszer van, és vigyáznak egymásra az emberek.

Vagyis a kinti pörgés egyáltalán nem zavar össze.

Nem, mert van egy stabil irányultságom. És az is nagyon támogató ebben, hogy nem egymagam vagyok, hanem mint egy közösség része, ami valójában egy zárt burokként működik. Így például amikor a szállásunkról bemegyünk a nyüzsgő városba biciklit bérelni, vagy a piacra, az nem zökkent ki az impulzivitása ellenére, de azért résen kell lenni.

Ez a stabil irányultság és a sok kinti tapasztalat könnyen átmenthető az itteni hétköznapokba?

Fontos, hogy amit tanulok (magamról), amit tapasztalok, azt beépítem a mindennapjaimba. Bár más a környezet, és itthon a külvilág könnyen elvonja a figyelmet, nem hiszek abban, hogy amikor például Indiában vagyunk, minden nagyon jól működik, amikor viszont hazajövünk, akkor nem. Vagyis cél, hogy amiket Indiában megtapasztaltam, azt itthon is alkalmazzam.

​

Tehát tudjuk a célt, ami ezek szerint nem más, mint a figyelem befelé irányítása és ezen keresztül egy harmonikus, békés, fókuszált állapot fenntartása. Milyen módon, milyen eszközökkel tudtátok ezt Indiában elősegíteni?

Az egyik ilyen eszköz a JIAIDO. Reggelente JIAIDO - gyakorlással kezdtük a napot. A szállásunk tetőteraszán (illetve a harmadik héten már az óceánparton) napfelkeltekor végeztük a fizikai gyakorlást, ami a mozgás – légzés - figyelem hármasból áll össze. Ha arra figyelek, amit éppen csinálok, és nem a múlton merengek, vagy a jövő miatt aggódom, akkor az elmém elcsendesedik, és megnyugszom. A JIAIDO-ban, ami egy személyiség- és tudatosságfejlesztő módszer, a négy elemmel (tűz, víz, föld, levegő) dolgozunk, vagyis a gyakorlatokat négy különböző ritmusban és légzéstípussal kísérve végezzük. A négyféle gyakorlásmód abban segít, hogy ezeket az elemeket, amik mindannyiunkban különböző arányban vannak jelen, harmóniába hozzuk. Ezáltal bővül az eszközrendszerünk, és már nemcsak egyféleképpen (pl. tüzesen) tudunk reagálni egy szituációra, hanem más minőségben is. Bennem például domináns a víz elem, hajlamos voltam szétfolyni, álmodozni. A föld minőség gyakorlása támogatta a stabilitás megerősödését az életemben. Egy további eszköz a napi két "szatszang", ami egy spirituális párbeszéd, beszélgetés egy mesterrel bármilyen gyakorlati, a résztvevőket foglalkoztató kérdésről, illetve útmutatás - többek között - arról, hogyan tudjuk a figyelmünket a jelenbe hozni. Alapvetően valamennyi eszköz, program ezt a célt szolgálta az elvonuláson, hogy a figyelmünket a jelenbe hozzuk, így például a közös zenélés, vagy akár a reggeli-készítés, a kirándulás, a páros gyakorlatok, beszélgetések.